Szivárvány

Hehe XD nekem is van ám könyvem! És bemásolom az egéééészeeet

Első Fejezet

Lágy szellő osont át a sátrak között. A lovak nyugtalanul csapkodtak farkukkal, hátra-hátra lapították fülüket, rángatták a fejüket. Nagyon izgatottak voltak, bár látszólag semmi okuk nem volt rá. Itt-ott moccant a fű, ahogy a vadászó ájtatos manó csöndesen surrant át a tisztásról a bozótosba. A szentjánosbogarak halk szárnycsapásai, mint otthon a falióra kattanása. Mintha egész életüket ott töltötték volna, a kis tábor halkan horkolta tovább a saját dalát. Egyedül a lovak viselkedése volt nyugtalanító ebben a tündéri harmóniában. Az egyik horkolás elmúlni látszott… Fokozatosan, halkan, elhalt. Egy fáradt pisszenés hasította
ketté az éjszakai nyugalmat:
-Kate? Katey! Ébren vagy? -Rázta meg Jess barátnője vállát, aki ekkor elkezdett egy kicsit poroszkálni a hálózsákja alatt.
-Nem… - immár hangosabb, de annál fáradtabb hangon hallatszott a válasz. Ekkor Jessica furcsa mocorgást észlelt a háta mögül. Olyan fáradt volt, hogy félig még mindig az álmában barangolt, fel sem fogta még, hogy tulajdonképpen hol is van Ő most. Halálra dermedten erőt vett magán, majd lassan, akadozó mozdulatokkal hátrafordult. Ekkor egy hatalmas fénycsóva robbant ki mögüle, ami mint íj hasított át Jess fején. Felvisított, mint akit elkészülnek rabolni a zöldszemű erdőmanók. Falfehér arccal, halálsápadt szemekkel, de egyben megkönnyebbült arckifejezéssel mutatta ki, hogy már tudatában van a jelenlegi helyzetnek. Miután a fény más irányba mutatott a lány szeme helyett, egy harmadik, felháborodott hang így szólt:
- Nézz csak az órámra! Látod mennyi az idő? Tudod mennyi az idő?! Hajnali fél három van! - Bocsánat… - Jess sajnálkozva bámulta a lepedőjét. A titokzatos fény forrása, Amanda volt és a zseblámpája, ami akkora már Kate szemében helyezkedett el.
-Kapcsold le! - Szisszent fel Katey élesebbik hangján.
-És még neked áll feljebb mi? Nem én kezdtem traccspartiba az éjszaka kellős közepén! És még úgy mellékesen megjegyezném, hogy… - De ez az utolsó mondat Amanda torkán akadt, mert egy éles, hangos nyerítés félbeszakította. A lányok összerezzentek, mint a harmatos falevél, mikor szitakötő telepedik meg rajta. Erre a nyerítésre már Richard, Shelley és Dávid is felriadt, pedig ha valakik, akkor ők igazán mélyen aludtak, hisz még a vitára sem ébredtek föl. Jess kétségbeesett hangon ordított fel:
- Amadeus!
- Jessica, ez nem Amadeus volt! Tudod jól, hogy Ő Richiék sátra mögött van kikötve!
- Igen, de… - Jess hangján hallatszott, hogy beismeri, Katenek tényleg igaza van.
- Jó, jó… De nem úgy volt, hogy az összes ló ott van? - Kérdi Jess értetlen hangon.
- Hiszen ez a nyerítés előlünk jött, és ha a memóriám még a régi, akkor Riccsék mögöttünk verték fel a sátrukat. – Folytatta Jessica. A lányok ijedten néztek össze, majd egy apró biccentéssel Amanda jelezte, hogy ő fogja megnézni mi volt ez a hang. Lassú, óvatos léptekkel közeledett a piros sátor szúnyoghálós ajtajához, hogy kiderítse ki a nyerítés tulajdonosa. Épp cipzározta volna ki, amikor egy újabb, kétségbeesett nyerítés visszhangzott az estben. Jessel hirtelen forogni kezdett a világ. Legszívesebben tombolva, üvöltve kirontott volna a sátorból, mert nem akart neki megszűnni az érzés: Amadeus nyerített.
Az éles nyerítés annyira megbénította a lányt, hogy észre sem vette, Amanda már rég kiment a sátorból. Csak akkor tűnt fel neki, amikor egy újabb éles nyerítés hallatszott, egy sikítással a kíséretében. Jess annyira tehetetlennek érezte magát, hogy egyszerűen Amanda után rohant.
- Jessica! - Ordibált barátnője után Kate, akit mintha Jesshez kötöttek volna, utána szaladt. A sátor az összedőlés szélén volt, a tomboló lakóitól, ha csak egy kicsit is erősebb lett volna a szél, rögtön összecsuklott volna.
- Jess!... Jessica? Mit nézel? Látsz valamit? Jess…?
- Nézd Katey! Látod ezt? - Jess egy öreg tölgyfára szegezte mutatóujját.
- Jess, az egy fa! Látsz rajta valamit? Hm? Jess? Hahó!
- Te nem is látod? - Szólalt meg Jess egy percnyi csönd után.
- Nem! Mit kéne látnom?
- Öhh… - Bökte ki Jess hosszas nyögés-nyelés után. Hisz még maga Jess sem tudta, mit lát a fánál.
- Nem is tudom… Mintha egy ló lenne… Valami egészen különleges. – Folytatta Jess elhalkuló hangon. Kate válaszolni akart, ám ekkor egy kéz érintette meg a vállát. Azt hitte ott helyben elájul, és majd csak 10 év múlva találják meg a szétmarcangolt holttestét egy félig összeomlott barlangban. Magában már a végrendeletét írta, amikor hirtelen megszólalt mögötte a titokzatos alak.
- Hát ti meg miért jöttetek ki? Azt hittem csak én jövök ki a sátorból. –Kate felismerte a hangot, leolvadt szívéről a jég.
- Ó! Amanda hál’ istennek, hogy csak te vagy az! - Amanda kicsit értetlenül nézett Kateyre, de aztán halványan elmosolyodott. Ekkor már Jessica is ott volt Kate mellett. Ő egyből a lényegre tért:
- Azért jöttem utánad, mert hallottam, hogy sikítottál. Mi történt? - Amanda értetlenül nézett Jessicára, aki tükörként verte rá vissza azt a fajta tekintetet.
- No de kérem! Én nem sikítottam! Nem találtam semmit. – Válaszolta.
- Jess minden rendben? Én nyerítést hallottam, és nem sikítást! - Vágott közbe Kate. Jess nem értett semmit. Képzelődött volna? Nem. Hallotta. Ebben teljesen biztos volt. De akkor a többiek miért nem hallották? Fejét megrohanták a kérdések, amikből egyre több és több lett.
- Inkább megnézem Amadeust! –A zavarodott lány könnyezve borult izmos, pej lova nyakába, aki meglepődve nézte barna szemeivel szomorú gazdiját. Egymás jelenlététől mindketten megnyugodtak.
Nem csoda, hogy Jess így aggódik lováért, hiszen kettő helyett aggódik. Amadeus vemhes.
- Mond, hogy te is hallottad! – nyögte ki végül sírós hangon és a ló szemébe nézett. Az állat belefújt Jess tenyerébe, aki ettől halványan elmosolyodott.
- Ideje visszamennem. – Vett végül búcsút kis kedvencétől, majd visszament a sátorba.
A többiek már olyan fáradtak voltak, hogy már rég az igazak álmát aludták…
Jess is nagyon kimerült volt, hatalmas puffanással esett a hálózsákjára. Fáradtsága ellenére nem jött álom a szemére. Álmatlan forgolódása közben, véletlen orron vágta Kate –t, aki erre háborodottan felpattant, úgy hogy majdnem beverte a fejét a sátor tartórúdjába.
-ÁÚ! –sopánkodott vörösödő orral. –Mi a fenét csinálsz? Ártatlan embereket támadsz orrba? –folytatta kitörését a sebesült. Ettől már Amanda is felriadt, és falfehér arccal ugrott egyet.
- ki? Mikor? Hol? Miért? –bámult Kate –re és Jessicára., akik nem bírták ki nevetés nélkül. Amanda pöffedt pofát vágott, de aztán neki is megenyhült a szíve, ő is nevetésbe kezdett.

Hajnalodott. A kis csapat nyúzottan kandikált ki a piros sátorból, egyenesen a lovak felé. A látvány, ami eléjük tárult, sokkolta őket. A három lányban megfagyott a vér.
A lovak nem voltak sehol, a fák, amikhez kikötötték őket, ki voltak vágva. A másik, kék sátor a fiúkkal és Shelleyel, a fa tetejéről lógott le, a lakói pedig sehol sem voltak. Kate visszasétált a sátorba, lefeküdt, remélve, hogy amikor legközelebb felkel, minden rendben lesz. Öt perc múlva újra kisétált, legnagyobb csalódására minden úgy volt, ahogy a legkevésbé sem akarta. Amanda cselekedett először: zokogva elrohant. Jess tágra nyílt, könnyező szemekkel karon ragadta Kate –t, és Amanda után iramodott vele. Addig futottak, amíg el nem estek a fáradtságtól.
-Amadeus! –hallatszott Jessica kétségbeesett kiáltása. Kate orrba vágta a lányt.
-ÁÚ! Sopánkodott vörösödő orral. – Mi a fenét csinálsz? Ártatlan embereket támadsz orrba? –folytatta kitörését a sebesült. Jess sértődötten ugrott fel, s elrepült.
-Amanda! Amanda! Amanda! –kiabálta, majd meglátta Lepkét, Amanda lovát. Jess leszállt hozzá, s kézfogással üdvözölte.
-Szia Amanda, a nevem Jessica. Azért jöttem, hogy megegyelek. –Azzal hatalmasra tátotta a száját, és egybe bekapta a lovat.

-KATE! –pofozta meg Jess barátnőjét -Ébresztő! Ideje tovább mennünk!
-MEGETTED! –válaszolta Kate kétségbeesetten. Jessica ismételten pofonvágta, és kiráncolta a sátorból.
-Nem Katey, még nem reggeliztem. De éppen itt az ideje. – Jessica odahúzta a rémült lányt egy faasztalhoz, aminek két-két végébe két-két fapad állt. Az asztalon vizesüvegek és üdítőitalok sorakoztak, szendvicsek és édességek kíséretében.
- Shelley csinálta. Igazán jól főz! – kuncogott Amanda, aki már tíz perce kint tömte magát a finomabbnál finomabb dolgokkal.
- Főzte? A szendvicseket? – Kate értetlenül nézte a reggeli hadsereget.
- Álmában elhagyta a humorérzékét. –kuncogott Jess, majd leültette barátnőjét maga mellé.
- Jó étvágyat!

Ez első fejezetem sajna eg ykicsit rövidre sikerült, de ahogy haladtam előre egyre hosszabb és hosszabbak lesznek XD

Második Fejezet

A kis csapat lóháton bandukolt egy turista útvonal mentén.
- Zöld kocka, fehér kereszt. Zöld kocka, fehér kereszt. Zöld kocka, fehér kereszt. –Ismételgette Richárd, hogy biztos le ne térjenek róla.
- Kezd az agyamra menni! –súgta oda Jess Kateynek, majd halványan elmosolyodott.
Amandának már nem volt ilyen jó kedve, vagy legalábbis belemerült a gondolataiba. Kate szándékosan lemaradt, hogy Amanda mellett lovagoljon, aki eddig zárta a sort.
- Egyszer majd igazán meghívhatnál oda, ahol most jársz. –bökte oldalba Kate a barátnőjét, és megpróbált vicces fejet vágni. Amanda megugrott a nyeregben. Lepke csak ment, ment, mert érezte, hogy kis gazdája nincs valami ébren. Eddig Lámpást követte, Katey fekete lovát, akinek egy lámpás jegy volt a fején. A nevét is erről kapta. Most kicsit megzavarodott a szürke ló, mert aki után eddig loholt, az most ott állt mellette.
- Kösz… -nyögte Kate végül, érdekes hangon.
- Mit kösz?
- Hogy felébresztettél – Mosolygott Amanda, azzal újra kezébe vette az irányítást lova felett.
Jess előrelovagolt Shelleyékhez, hogy megkérdezze őket, merre tartanak.
- Az erdő végében van egy kis tó. Ott sátrat verhetünk, amíg el nem megy a vihar.
- Vihar? – Rémült meg Jess, és szorosabbra fogta a lovát, aki válaszként sértődötten horkantott.
- Jaj, ne haragudj kislány. –Paskolta nyakon Amadeust, és kicsit engedett a száron.
- Igen. Látod azokat a felhőket ott? Elég mérgesnek tűnnek – Richard a távolba mutatott, ahol sötét felhők gomolyogtak. Jessica nem annyira figyelt a válaszra, mert lovára gondolt. Bár még messze van az ellés, nem szívesen lovagolta a vemhes kancát. De nem volt más választása. Megígértette magával, hogy ez a túra lesz az utolsó, amíg meg nem születik a csikó, ami bizony hosszú-hosszú hónapok múlva lesz. Hogy bírja ki addig?
Kate összerezzent, majdnem felsikoltott, amikor meglátott egy árnyat elsuhanni a fák között, ezért gyorsan megbökte Amanda vállát.
-Láttam valamit az erdőben! Nem tudtam kivenni mi az, nem láttam…
- Minden bizonnyal, csak egy őz volt az. Erre felé sok van belőlük. –Ama teljesen nyugodt maradt. Kate válaszolt volna, de Jessica előbb cselekedett.
- EGY CSIKÓ! –Visította
- Ott volt egy csikó! –Mutatott a fák közé remegő kézzel.
- Hallucinálsz? –Viccelődött Dávid, aki amúgy egy elég csöndes teremtés.
- Csak mert nem volt ott semmi, az biztos. –Folytatta.
Jess ismét felsikoltott, mert Amadeus mintha puskából lőtték volna ki, bevágtatott az erdőbe, lovasával a hátán. Jessica nem tudta megállítani a kétségbe esett lovat. Mielőtt bárki utánuk mehetett volna, eltűntek a zöldben. Amanda és Katey előrevágtattak a többiekhez.
- Mi történt? Sikítást hallottunk. Lemaradtunk. Hol van Jess? –Kérdezte a két lány hadarva.
- Arra ment. –mutatott Shelley a nagy végtelenbe, s közbe halványan mosolygott.
- Mi?! És ez olyan vicces lenne? Mit csinál az a lány ott? –Esett kétségbe Kate.
- Felsikoltott, hogy látott egy csikót, Amadeus megőrült és elvágtatott. Ez történt. –Mondta Shelley csökkenő nyugalommal.
- Egy csikót, ami nem volt ott –Tette hozzá Dávid.
- Azonnal utána kell menni! –Kiáltotta Amanda, majd elvágtatott Jess után, Katevel a nyomában.

~

- Állj meg! Kérlek szépen állj meg! –Sikítozott Jess minduntalan lovának, akinek esze ágában sem volt megállni. Amadeusnak nem állt szándékában megszabadulni hangos utasától, de lassítani sem volt hajlandó.
- Hova viszel?! –Jessnek könnybe lábadt a szeme, ám ekkor csobogás hallatszott a fák mögött. Egy eldugott, csodás kis vízesés csordogált egy csöppnyi patakba. Körülötte sziklák, és egy kis faházikó. Amadeus olyan hirtelen fékezett le, hogy lovasa majdnem előreesett.
Jessnek majd kiesett a szeme a gyönyörű látványtól. Könnyen habzó, friss, kristálytiszta víz gyengéden zubogott le egy pöttöm kis tóba, ami szivárványt tükrözött a levegőbe, ahogy a nap fényével keveredett. Szürke, a víz által fényesre csiszolt sziklák csillogtak a vízesés habjai alatt. A fű egyenletes volt, sehol sem volt gaz, csak itt-ott egy-egy szép száll virág. És az egészet egy magányos faistálló zárta. Amadeus megbökte Jessicát, akinek a szája még mindig nyitva volt. Mintha csak azt mondaná: -Na, mi lesz? Nem véletlen hoztalak ide!
- De mit kéne tennem? –Karolta át gyönyörű pej lovát, aki ezen a csodálatos helyen még szebben fénylett. Jess az istállóra nézett. Lecsusszant lova nyergéből, majd teljes nyugalommal szabadon engedte a kancát ezen a mesés helyen. Amadeus boldogan ügetett oda a tóhoz, majd korlátlan szabadsággal belecsobbant. A lány eközben megcélozta az istállót. Félt, hogy mit lát benne: halott lovakat? De ezt a gondolatot hamar kirázta a fejéből. Végül is, mit keresnének elhunyt állatok egy ilyen tündéri helyen? Óvatosan kinyitotta az ajtót. Bokszok sorakoztak a hosszúkás épületben végig, És az egészet egy nyerges zárta. A nyergesben frissen tisztított lószerszámok voltak, minden a helyén volt. Az egyik nyergen érdekes feliratot talált: 2008. Kettőezer nyolc? De hiszen még csak Kettőezer hét van! A nyereg mellett pedig egy bekeretezett kép volt, amin egy pej kanca állt, egy szilaj kiscsikóval a nyomában. Pont mint Amadeus –gondolta. És ez az istálló is kísértetiesen hasonlít a mienkre!
Friss szalma aludt minden boksz padlóján, az itatók friss vízzel feltöltve, az etetőkben zab és széna váltotta egymást. Az egyetlen ami nem stimmelt: Sehol egy ló. Miután végigjárta minden egyes zugát az a fa épületnek, meglepetten vette észre, hogy olyan állapotban van, mintha csak ma épült volna. Kifele vette az irányt. Amint kilépett az ajtón, földbegyökerezett a lába, teljesen lesokkolt: Amadeus úszkál a tóban, oldalán egy kiscsikóval!
– Szivárvány… -Csusszant ki e szó Jess száján, amint megvizsgálta a pej csöppséget. A kiscsikó nyomban észrevette a kétlábú teremtményt, majd óvatosan kibotladozott a vízből, egyenesen Jessica felé. A lány úgy nézett a kiscsikóra, mintha szellemet látna. Mert talán azt is lát? Érdekes jelenés volt, ahogy a törpe, ám de nemes jellemű ló fényes nyakán szivárvány tükröződött.
- Szivárvány… -Nyögte ki újra esetlenül.
A kiscsikó bús szemekkel nézte Jesst, mintha azt mondaná: Segíts, kérlek!
Abban a pillanatban füstszag csavarta meg a sokkolt Jessica orrát. Hirtelen hátrafordult, és kész volt elájulni. Az istálló helyett egy füstölgő rom volt, szenes fadarabokkal. Az egykori istálló környékén leégett a fű. Jess a szája elé kapta pólóját, hogy ne lélegezzen túl sok füstöt, Majd a romok közé lépett. A földön találkozott egy szenes nyereggel: 2008. és egy törött üvegű képpel. A képen nem volt semmi, csak egy füves terület. Jess azt hitte elájul, ám ekkor hangokat hallott az erdőből, ami visszazökkentette a valóságba.
- Jessica! Merre vagy?
Jess egyből felismerte a hangot: Amanda!
- Itt vagyok! –Pattant nyeregbe, majd kivágtatott Amadeussal a lányok elé.
- Ó Jess! –Tört ki zokogva Katey.
- A frászt hoztad ránk! –Folytatta
-Bocsánat… -Jess sajnálkozva szegte le a szemét.
-Most már mindegy, a lényeg hogy egyben vagytok! Induljunk, Riccsék már aggódnak! –Mondta végül Ama, azzal elvágtattak. Jess és Amadeus még utoljára hátrapillantottak, de akkor már nem láttak semmit, csak fákat.

~

- Hál’ istennek, hogy végre itt vagytok! Már majdnem utánatok mentem. –Sóhajtott fel Shelley, és előregörnyedt lova, Virág nyergében. Azt hittem, hogy mind a hárman odavesztetek!
- Mi is… -Válaszolt Jess habozva.
- De itt vagytok, és ez a lényeg. Szusszanunk egyet és továbbmegyünk. Mit szóltok? –Derült kedve Richard.

- Már egy órája megyünk! –Panaszkodott Amanda
- Mikor leszünk már ott? –Kérdezte Katey.
Jess egész úton csöndes volt, nem volt őszinte barátaihoz. Nem merte megmondani nekik, hogy mit látott.
- Attól tartok, bajban vagyunk! –Riccs az eget fürkészte, szakértői szemekkel. Gyerekkora óta rengeteg estét töltött lóháton a szabadban.
- Nem érünk oda vihar előtt. Keresnünk kell valami menedéket. –Folytatta
Jessicának eszébe jutott a vízesés. Milyen jó is lenne… -gondolta. Azért mégsem lenne olyan jó. Az a hely nem is tündéri, sokkal inkább kísérteties. –Sóhajtott egy hatalmasat, majd a csikóra gondolt. Aztán eszébe jutott Amadeus. Olyan békésen úszkáltak egymás mellett. Aztán leégett az istálló. És a kép! A kép amin egy pej kanca volt a csikójával! A másodperces tűz után nem voltak rajta lovak. Mit jelenthet ez?
- Semmit! –Zárta le végül a vitát magával. Katey meglepetten hátrafordult, aztán rájött hogy Jess magában beszél.
- Minden rendben van? –Kate lassított, hogy barátnője utol tudja érni őt.
- Igen, csak elgondolkodtam… -Válaszolt lassan Jessica.
- Még mindig nem vagy hajlandó elárulni, hogy mit láttál az erdőbe?
- Megmondtam, hogy nem láttam semmit. –Jesset láthatóan idegesítette a téma.
- Na jó, én hiszek neked. De tudd, hogy bármi van, bennem megbízhatsz, elmondhatod. –Nyúlt át Kate, hogy megpaskolja Amadeus nyakát.
- Megtennéd, hogy magunkra hagysz? –Nézte lovát a lány.
Kate bólintott, majd előrelovagolt.
Elmondhatom neki? Nem tartana sültbolondnak? –merült gondolataiban Jess. Maradjunk annyiban, hogy elmondom nekik. Ha eljön az ideje, és muszáj lesz. De vajon mit jelenthetett?...
DURR! –Hallatszott, majd szinte rögtön fénylett is. Jesset a vihar első villáma sodorta vissza a valóságba. Mindenki megugrott. A lovak nyugtalanak lettek, eleredt az eső.
- Vágta! Induljunk, nincs időnk! -Kiáltotta Richard.
- Igenis, Mr. Vihar-úr! -felelte gúnyosan fegyelmezett hangon Jess, aki nem szerette volna megerőltetni a vemhes Amadeust.
A kis csapat eszeveszett vágtában szelte az erdőt menedék után kutatva. Jessnek most is a titokzatos hely járt az eszébe: Most sok minden függ tőle! Ott biztonságban lennénk! De eldöntötte, hogy ez az ő titka lesz. Jessnek nem voltak titkai, ami nem csoda. Nagyon nyomasztónak találta.
- Nézzétek!! –Kiáltott fel Shelley.
- Ott az erdő vége! –Folytatta.
Nagyon megkönnyebbültek, hogy hamarosan kiérnek a veszélyzónából. Ám ekkor nem várt borzalom történt. Egy újabb csattanás, egyszerre a villanással, ami olyan hangos volt, hogy mindenki füle sípolt utána. Rögtön lángra lobbant egy fa előttük. Hatalmas, dühös, vörös színben úszó lángok csaptak fel a magasba. A lovak teljesen megkergültek a hatalmas lángok bosszús recsegésétől.
- HÓÓ! –Dávid megpróbálta csitítani Füstöst, a deres lovát ám az alig hallatszott a borzalmas tűztenger mellett.
Az áldozatul esett öreg tölgyfa hatalmasat reccsent, majd fájdalmas nyikorgással a földre puffant, úgy, hogy az beleremegett. Majdnem ráesett Jessicára és Amadeusra.
-JESS!!! –Kiáltotta Katey, aki úgy kétségbeesett, hogy egyenesen a perzselő fához szaladt.
- Itt vagyok! –Hallatszott a válaszkiáltás az óriás, tüzes torlasz másik oldaláról.
Kate nem tudta mit tegyen, a lángok és a forróság teljesen leblokkolta az ágyat. Úgy érezte egyetlen megoldás maradt.
- Megyek! –Kiáltotta, majd megfordította Lámpást. Megállt a fától egy távolabbra eső ponton, vett egy hatalmas lélegzetet, majd erőteljesen oldalba rúgta a lovát.
- Nyomás!! –Kiáltotta, s a gyönyörű, fekete ló rögvest kilőtt, s már repült is előre. Amanda észrevette a fának tartó lányt, amitől lesokkolt. Miért nem áll már meg?! –kérdezte magában.
Katey még sosem ugratott, és nem a legtanácsosabb egy kidőlt, lángoló fatörzzsel kezdeni. Bár már késő volt, hogy meggondolja magát. Tudta, hogy Lámpás egy egykori díjugrató ló volt, aki egyszer hatalmas károkat okozott egy versenyen, ezért a régi gazdája totál begurult, és vágóhídra akarta küldeni. Katey mentette meg.
Az állat szőrét perzselte a forróság, és tajtékzott. Látszott, ahogyan megfeszülnek izmai, s elrugaszkodik a földről. Katey kikönnyített, ahogy a TV-ben látta, s hagyta, hogy lova szárnyaljon helyette is. Abban a pillanatban olyan érzése volt, mintha a nap körül repkedne. Csípős, perzselő, mégis mennyei.
Hatalmas csattanással értek földet. Katey szó szerint kiugrott a nyeregből, hogy minél hamarabb segíthessen Jessen.
-Jó ég! –Kiáltott fel, mikor meglátta a földön fekvő Amadeust. Vagy mégsem földön fekvő? Kate megerőltette a szemét, mert a lángok már azt is csípték.
- Te jóságos ég!! –Kiáltott fel még rémültebben, amint meglátta, hogy Jess a hatalmas állat alatt fekszik. Egyből odaszaladt, hogy kiszabadítsa. Nagy nehezen sikerült felállítani a súlyos jószágot. Kate letérdelt a félig ájulva fekvő lányhoz, és szólongatni kezdte:
-Jess… Jessica!
Ám a lány nem mozdult. Katey teljesen kétségbeesett, nem tudta mitévő legyen. Egy kisebb habozás után, lekevert két pofont a sérült Jessnek. De semmi, ezért még 2 csapást mért le barátnőjére.
- Jessica! –Ordibálta Kate, majd még egyszer lecsapta Jesset.
- Jess! –Katey hangja elcsuklott, mikor Jess megmozdult, és köhögött. A fiatal lányka felsegítette barátnőjét a földről, aki mély lélegzeteket vett.
- Jól vagy? Hogy kerültetek a földre? –Érdeklődött Kate.
- Azt hiszem, menekülés közben felbotlottunk. Ez a túlsúlyos állat, pedig egyenesen rám esett. –Válaszolta Jess, majd köhécselt egyet.
Jessica esetlenül feltápászkodott, majd gyors elkapta az értetlenül bámuló Amadeus szárát. Abban a pillanatban, ahogy megragadta, eszébe jutott, hogy miért is túlsúlyos.
- A CSIKÓ! –Rezzent össze.
- Hogy mehetett ki a fejemből?! –Folytatta kétségbeesetten.
- Nyugi, biztos minden rendben van. –Nyugtatta barátnője. Jess azért megvizsgálta az állatot.
- Menjünk vissza, vagy várjuk meg inkább a többieket? –Katenek, habár már felfrissült az agya, ezt nem tudta eldönteni.
De még mielőtt a válasz megérkezett volna, Patacsattogást véltek felfedezni.
- Várjatok meg ott! –Kiáltotta valaki, de hogy ki, azt már nem lehetett hallani.
Dávidék megkerülték a hatalmas, most már csak izzó farönköt. Mire odaértek, a két lány már nyeregben ült.
- Most sietnünk kell, de készülj rá, hogy ha sátrat vertünk, alapos fejmosásban fogsz részesülni, kisasszony.
Richard nem nézte jó szemmel, hogy Katey a saját, és lova épségét is kockára tette, mikor a túra alatt ő volt érte a felelős.

Harmadik Fejezet

-Shelley, te tényleg nagyon jókat tudsz főzni! –Dicsérte Amanda huncutul csillogó szemekkel a tízóraira felszolgált szendvicseket.
- Köszönöm –Mosolyodott el a remek szakácsnő.
A viharnak vége, a felhők már messze-messze járnak az erdőtől, tábort vertek, Katey pedig megkapta a Richard által megígért kellemetlen beszélgetést. Jobb volt, mint amilyenre számított, elvégre megvolt a nem akármilyen oka, hogy miért tette.
- Hmm, ez isteni volt! –Az egész csapat megnyalta mind a tíz ujját ez után a remek étel után.
- Nos, emberek, gyorsan elmondom a nap hátralévő programjait. –Kezdett beszédébe Riccs.
- Először is: Voltunk olyan kedvesek, hogy nem messze innen felépítettünk egy akadálypályát. Rendezünk egy egyórás versenyt. Amikor vége, útközben a tábor felé gyógynövényeket és gyümölcsöket fogunk szedni, természetesen lóháton. Majd mikor visszatértünk a sátrakhoz, tábortüzet rakunk, és szalonnázunk egy jót. Mit szóltok?
- Szuper! –Vágták rá kórusban. Hiszen egy ilyen nagyszerűen megtervezett program, csupa jót ígér!

Útközben a meglepetéspálya felé, nagyon jól telt az idő. Beszélgettek, nevetgéltek, minden bajukat, gondjukat elfeledték.
- Pedig én fogom megnyerni azt a versenyt. –Kuncogott Katey felszabadultan, majd megsimogatta Lámpás nyakát. Igazából egyáltalán nem volt olyan biztos ebben.
- Ezt melyik pizsamádban álmodtad? –Viccelődött vele Amanda, majd Katehez hasonlóan ő is megdicsérte lovát, aki a hirtelen érintésre felkapta a fejét, mintha csak azt mondaná a szemeivel: -„Jaj! Hát ezt meg miért kaptam?” De azt is ki lehetett venni a tekintetéből, hogy gazdiját vádolja, amiért megzavarta a járva - szunyókálásában.
- Hűha! Milyen szép hely! –Hüledezett Jess. Egy kis völgybe értek, már látni lehetett az akadályokat.
- Igen, meg kell hagyni, tényleg gyönyörű. –Értett egyet Katey és Ama.
- Az út maradék részét tegyük meg ügetésben! –Adta ki a parancsot Richard, a csapat pedig rögtön élénk, boldog ügetésbe fogott.

- Szóval: Ez itt a start, innen sétában el kell menni az első akadályig, ahova a kis kosár van felakasztva a labdákkal. Onnan mindenki kivesz egyet-egyet, azután átvált ügetésbe, és megcélozza a második akadályt, a magasra helyezett kosárral. Abba kell beledobni a labdát. Ha tovább mész, válts át vágtába, kerüld meg a harmadik akadályt, amiből ismét ki kell venned egy labdát. Végül menj vissza szintén vágtában az első akadályhoz és hajítsd bele a labdát. Érthető?
- Igen! –Mosolyogtak a lányok.
- Akkor jó. Katey, te kezdesz! –Bökött ujjával a lány felé.
- J... Jó… -Dadogta válaszként, miközben beállt a startvonalba.
- RAJT! –Rikkantott Shelley.
Kate egy gyenge jelzést adott lovának a lábával, aki elindult sétában, ahogy kellett. Nyugodtan ment miközben utasa kikapott egy zöldes kis szivacslabdát a fonott kosárkából. Ekkor szorosabbra fogta a szárat, majd újabb jelzést adott Lámpásnak.
- Lámpás, üget! –Súgta oda az állatnak, aki nagy érdeklődéssel gyors ügetésbe kapott. Egyenesen a magas láda felé tartottak. Mikor odaértek Kate kiemelkedett a nyeregből, és egy kisebb dobással a laszti már az új helyén volt.
- Jók vagyunk, csak így tovább! –Bíztatta a lány a társát, majd a sarkával arra ösztökélte, hogy vágtasson. Lámpás egy kis nógatás után elégedetlenül nekilódult úgy, hogy alig tudta kikapni a másik kosárból puha, kék gömböcöt.
- Hó-ha, lassíts pajti! –Katey hangjában csengett az aggodalom, ami sajnos lovára is átragadt. Lámpás idegesen horkantott, rángatta a fejét és csapkodta a farkát. Lovasa elhajította a labdát, ám az nem talált célba.
- És most, állj. –Állította le Dávid a stopperét.
A fekete ló már érezte, hogy aggódó utasa kezd lenyugodni, és hogy nincs miért tovább menni, úgyhogy lefékezett. Kate egy hatalmasat sóhajtott.
- Hát ezt elbuktuk, pajtás… -Simogatta meg lova puha nyakát, azzal lecsusszant a nyeregből.
Miközben izzadó tenyerével a szárat fogdosta, Shelley lépett oda hozzá.
- Minden rendben? –Kérdezte aggodalmaskodó pillantással.
- Igen. Kár, hogy elrontottam.
- Nem lett az olyan rossz. Lehet, hogy Ama és Jess rosszabb lesz. –Vigasztalta.
- Lehet… -Mondta alig halhatóan orra alá Katey.
Közben Jess már a startvonalon készenlétben állt, és csak a jelre várt.
- RAJT! –Kiáltotta Shelley.
Amadeus méltóságteljes léptekkel megindult az első labda felé. Jessica kiemelkedett a nyeregből, hogy be tudjon nyúlni a kosárba. A 14 éves, kis növésű lenszőke lánynak nehezére esett kikaparni az említett tárgyat a fakosár legaljáról. Mihelyst sikerült neki, a pej ló lovasa parancsára ügetésbe váltott. Jessica becélozta a magasan fekvő kicsi dobozt, amikor hirtelen egy nagyobbacska kavics faron találta Amadeust. A hatalmas állat minden izmában megremegett és felágaskodott. Jess felsikoltott, megfagyott benne a vér.
Honnan jött a kő? Ki dobta? Jess totál összezavarodott. Végül is… Ki akarna ártani az ő drága lovának?
- Jessica! –Sikított Amanda, bár nem jutott el Jessig, fejét elnyomta egyfajta éles zúgás. Úgy érezte, mintha valami fojtogatná. Csukott szemén át is látta a piros fényeket, hallhatta a ropogást, pattogást, és érezhette az égett szagot. Egy éles nyerítésre felpattantak szemhéjai, és az összes tüzet igéző érzése elmúlt. A célban találta magát, Amadeus nyergében. Dávid erősen szorította a tajtékzó kanca szárát. Jessica elsápadt lova tágra nyílt orrlyuka, idegesen forgó szemei, hátracsapott fülei láttán. Katey, Amanda, Shelley és Ricsi a rángatózó állat köré gyűltek, és szólongatták őt.
- Jessica! –Ragadta karon Richard. A sokkolt lány reszketve csúszott le a tajtéktól fehérlő nyeregből, majd egy mélyet sóhajtott.
- Minden rendben? –Faggatóztak a többiek, miközben Dávid nyugtatta a hangosan fújtató jószágot.
- Mi történt? Jól vagy? –Kérdezősködött aggódva Kate.
- I…Igen. Azt hiszem valami eltalálta Amadeust. –Nyögdécselt Jess.
- Tessék? –Sápadt el Amanda
- Talán… valaki faron lőtte egy kővel… Azt hiszem… -Rázkódott meg a lány.
- Richard a homlokára tette a kezét, és megkönnyebbülten fellélegzett:
- A lényeg, hogy jól vagy. Dávid gondoskodik a lovadról, te csak pihenj le.
Ama orrát megcsapta a Jessica ruhájából szálló füstszag.
- Odaégett valami? –Kérdezte értetlenül.
- Tessék? –Nézett körbe Shelley értetlen szemekkel. Aztán az ő orrát is megfacsarta a bűz.
- Én… Én is érzem. –Jelentette ki hitetlenkedve, és megszagolta Jess ruháját.
- Jó ég! Jessica, a te ruhádból jönne ez a szag?! Jess meglepetten szagolta meg pólója vállát, és összehúzta a szemöldökét.
- Úgy tűnik… -Komorodott el a hangja. Hogy lehet? Nem csak képzeltem a szagot? Értetlenkedett magában

----

Fél órával később hazaindultak. A versenyt nem lehetett befejezni, mert a menekülő állat lerombolta. Amadeusnak szerencsére semmi baja sem lett. Jess nem értette mi történt, ezért – bár ez nem volt igaz – az egész ügyet meg nem történtnek nyilvánította. Elhatározta magát, hogy nem fúrja bele magát a rémisztő jelenések tömegébe. Flegmán legyintett egyet, majd beszédbe kezdett:
- Nem úgy volt, hogy a haza vezető úton gyógynövényeket gyűjtünk? –Érdeklődött.
- De. –Mosolygott Richard, majd egy határozott kézmozdulattal jelezte, hogy ezen az ösvényen lekanyarodnak. Riccs balra húzta a lova fejét, majd egy kicsit hátrébbhelyezte jobb lábát. Cukor, Richard négyéves sárga heréltje balra fordult. Őt követte Shelley, Katey, Jessica, Amanda, és Dávid zárta a sort. Amanda a szeme sarkából orvosi zsályát látott. Ez volt szinte az egyetlen olyan gyógynövény, amit ő is ismert. És a cickafarkfű. Csalafinta mosoly ült arcára, mert már tudta, hol kezdje a keresést. Richard megállt, majd a mindig határozottan csengő hangján, ismét beszédbe kezdett:
- Itt kezdjük a keresést. Mindenféle gyógynövényt pakoljatok be a nyeregtáskáitokba. Én és Dávid itt maradunk, hozzánk kell hoznotok az összegyűjtött zöldeket. 30 percetek van, Shelley fog titeket ellenőrizni. Külön dolgozzatok, aki a legtöbbet gyűjti össze, az nyer. Rendben van?
-A lányok egyetértően bólogattak,
A következő percben Ama hajolt le teljesen a nyeregből, hogy ki tudja tépni a földből a zsályát. Majdnem kiesett a nyeregből, mert a növény gyökere nem engedett, de végül kitépte.

---

- Jess… -Visszhangoztak a fák.
- Jess… Segítened kell… -Kavarogtak az oly valóságosnak tűnő hangok Jessica fülében.
- Segíts! –A lány felismerte saját hangját. Egy pillanatra minden kitisztult a fejében, ám ez a pillanat hamar véget is ért. Amint feleszmélt, megpillantott maga előtt egy bodzafát. Odalovagolt, hogy letépje róla a legdúsabb csokrot. Shelley ügetett arrafelé, hogy megnézze minden rendben van-e. Rámosolygott Jessre, majd tovább állt. A szöszke lány óvatosan becsúsztatta a lila virágokat nyeregtáskájába, a kamilla és a cickafarkfű mellé.
Mikor felnézett, valami fényt látott a bozótból. Érdeklődve húzta el a bodzafa ágait: nem hitt a szemének! Egy gyönyörű pej csikó, hófehér csillaggal a homlokán nézett farkasszemet vele. Jessicának bevillant valami. A fiatal teremtmény ismerős volt neki, tudta, hogy már látta valahol, habár képtelen volt felidézni. Mint egy távoli emlékkép, hiába üldözte, el nem kaphatta. Elmerült gondolataiban, mereven bámult maga elé. A következő pillanatban a csikó eltűnt… Viszont hagyott nyomokat! Jessica érdeklődve állapította meg: a csikó balra ment. Egészen az erdő mélyébe.
- Még negyed óra. –Sóhajtotta, majd egy utolsó, vágyakozó pillantást vetett a fák sűrűjébe, ameddig a patanyomokat látni lehetett. Csalódottan hajtotta vissza a fa elhajlott ágait. A lila virágon megcsillant a napfény, kecsesen ringva borult az alatta lévőre. Még utoljára lejtett egy táncot, majd mozdulatlanná dermedt az erdő harmóniájába olvadva…
Jess a távolból megpillantotta Kateyt, aki éppen egy zsurlót tépett ki a fölből. A 14 éves, barna hajú lány elégedetten rakta el a gyógynövényt táskájába. Amint meglátta barátnőjét, magasra emelte a kezét, és udvariasan köszönt neki.
-Szia! –Integetett Katey. Jessica meglepetten nézett a lányra, majd visszaintett.
-Szia!
Egymásra mosolyogtak, majd Kate továbbállt. Jess sóhajtott egyet, majd az órájára pillantott. Döbbenten állapította meg, hogy kerek fél órája gyűjtöget.
-Hm! Hogy röpül az idő! –Hitetlenkedett, majd megfordította Amadeust, és a megbeszélt találkozóhely felé vette az irányt.

---

Később Amandával egyszerre ért vissza. Katey már ott volt, Lámpást simogatta.
- Végre, hogy itt vagytok! –Pattant fel Richard egy korhadt farönkről.
- Hiszen csak pár percet késtünk. –Értetlenkedett Jess.
- Pár perc mi? Hahó! Nem működik az órátok? –Forgatta a szemét Riccs.
- Mi… De hát mi… -Kezdett volna mondatába Amanda, de Riccs szóhoz sem hagyta jutni.
- Negyed óra.
- Micsoda? –Csattantak föl a lányok egyszerre.
- Negyed órát késtetek. –Morogta. Richard egyébként egy szőkésbarna, barna szemű, magas és széles vállú, kb. 20 éves lehetett. És mivel túravezető volt, Amandának és Jessnek muszáj volt egyetérteni vele. Kelletlenül hátat fordítottak a valóságnak, és kikötötték lovaikat egy-egy fához. Amadeus kíváncsian fürkészte Jessicát, barna és meleg tekintetével.
- Jó kislány. –Súgta oda Jess lova fülébe, megsimogatta, majd belenyúlt a nyeregtáskába.
- Juj! –Sikoltott fel a lenszőke kislány, mikor a gyógynövények után nyúlt. Gyorsan kihúzta kezét a kis bőrtáskából. A pej ló meglepetten nézett Jessicára. Tekintete beszédes volt: Hát te meg miért hangoskodsz itt mellettem?
A következő pillanatban egy jó nagy, szőrös százlábú szerű képződmény vonult kifele a gyógynövények közül. Jess igen csak kellemetlenül érezte magát. Mindenkit jól megijesztett, egy egyszerű bogár miatt. Na jó, be kell vallani, tényleg randa volt, meg nagy is, de egy igazi természetbarát nem csinál ilyet. Halvány pír jelent meg Jessica arcán, közelebb lépett a csúszómászóhoz, és lepöckölte a bőr táskáról.
Óvatosan a táska fölé hajolt, hogy megnézze, nem tartogat-e még valamilyen meglepetést, de azért távolságtartó volt, mert ha lenne is, eszébe se jusson egyenesen az arcába ugorni. Miután meggyőződött róla, hogy a szőrös hernyó valami volt az első és az utolsó is, belenyúlt, és sietve ki is kapta belőle az összes növényt..
- Oké. Tehát ennyi lenne. –Nyújtotta oda a zöldeket a túravezetőnek, aki alaposan szemügyre is vette azokat, szakértői tekintettel vizslatni kezdte, majd átnyújtotta Shelleynek.
- Jó. –Mondta gyanakvóan.
- Tehát jó. –Jess nem nagyon értette mi ez a furcsa és kellemetlen hangnem, de inkább nem hozta napvilágra a kérdést. Ami pedig a napot illeti, most vastag felhőréteg borította. A sötét takaró úgy burkolta be az eget, hogy az ember azt hitte volna, este van. Jessica hosszú, szalmaszínű hajába beletúrt a nyirkos szél. A lány megborzongott.
- Azt hiszem indulnunk kéne. Nekem ez nagyon nem tetszik. Egyik vihar a másik után. –Shelley kellemetlenül érezte magát. Kicsit csalódott is volt, mert remek meglepetés vacsorát szánt az estére. A táborhelynél már kikészítette a bográcsot, és tüzelőfát is szedett az erdőben. A vihar csúfos véget vetne a pompás ötletnek, és az a sok tervezgetés is hiábavaló volt.
- Fene essen bele a nyavalyás időjósokba… Meg az egész időjárásba! Erre a pár napra olyan szép időt ígértek. –Morgott Katey kellemetlenkedve, miközben feltornázta magát Lámpás lovára, aki mély barna szemével végig őt sasolta.
Összeszedték az összes cókmókjukat, a gyógynövényeket, pedig biztonságos helyre rakták, hogy majd a sátraknál, biztonságban eredmény hirdethessenek.
Pár perccel később már ki-ki a saját lován ült.

Negyedik Fejezet

- Piros kocka… Fehér kereszt… Piros kocka, fehér kereszt….Fehér kereszt, piros kocka… Fehér kocka, piros kereszt… Piros….Fehérpirosfehér… -Mormolta Kate, majd átfordult piros hálózsákja alatt a másik oldalára. Hangos horkantás jött Jessica felől, aki egy sátorban aludt Katevel és Amandával.
- Mitmitmit…? –Jess hirtelen felült, úgy, hogy majdnem beverte a fejét a sátor egyik tartórúdjába.
- Piros fehér kocka kereszt… Fehér kocka, piros kereszt… Piros kocka, fehér kereszt…
-Morogta tovább Kate. Mikor Jessica fölé hajolt, hogy megnézze miért beszél barátnője úgy mint egy szellemileg károsult, majdnem ráesett a szunyókáló lányra, mivel hirtelen elkapta a röhögő görcs.
Barátnőjének csukva volt mind két szeme, szája nyitva, és csorgott belőle a nyál, mivel mélyen aludt. És feltehetőleg a turistajelzésekről álmodott, hiszen immár félreismerhetetlenek voltak számukra ezek a szavak. A vihar elmosta az utakat, minden csupa sár és lucsok volt, ami nagyon megnehezítette a visszautat. Ebből adódóan jó hosszúnak tűnt a táborhelyre menetel, és a viharban jól el is tévedtek. A turistajelzéseket követve kiértek egy ismertebb, és jártabb útra, ahonnan már könnyebben vissza tudtak találni. Tehát mire hazaértek, sárosak, vizesek, kimerültek és náthásak is lettek. Mindennek a tetejében végig ott lebegett a szemük előtt a piros kocka, benne a fehér keresztel.
Jess visszaereszkedett a párnájára, majd hamar, újra álomba merült.

A kiscsikó pajkosan ugrándozott anyja körül, aki leszegett fejjel legelészte a zsenge zöld füvet, ügyet sem vetve a fiatal lélekre. A következő pillanatban, pedig a festői kép alja dühösen szikrázni, majd füstölni kezdett. A két ló pánikba esett, és keservesen nyerítettek gazdájuk után, aki nem jött. A füst, és szikra lángokba torkollott, majd lassan felemésztette az egész lapot. A két csodaszép ló teste verítékben úszott, mélybarna tekintetük halálfélelmet tükrözött, körülötte, pedig kivillant szemük fehérje. A tűz magával ragadta a két lovat, és a horizontot, majd lassan az egész képet…
Jess két szemhéja váratlanul felpattant, és könnyei leperegtek, a két, könnyben úszó szeme alatt ásítozó karikákon át. Szíve hevesen kalimpált, kiverte a verejték. Feszülten kapkodta a nyirkos levegőt. Ijedten fürkészte a körülötte elhelyezkedő tárgyakat, s a két lányt. Amanda és Kate mélyen aludt, a nap első sugarai, pedig már táncot jártak a fák lombjai közt, árnyékokat vetve a kis sátor falaira. Miután Jessica kicsit megnyugodott, letörölte a könnyeit, majd lassan, akadozó mozdulatokkal kicipzárazta a sátorajtót, s kibújt alatta. Shelley már a szendvicseket kenegette mindenféle földi jóval, de a többiek látszólag még a sátorban aludtak. Jess álmosan pislogott a vízálló karórájára. Még csak fél hat van. –Állapította meg magában.
- Jó reggelt! –Mosolygott Shelley Jessicára.
- Neked is! –Intett Jess, majd megpróbált egy ál-mosolyt csalni az arcára.




Kicsit csalódtam :'( nem elég hosszúak a fejezeteim és eddig elég rövid. bár még nagyon az elején tartok!

MÉG, HOGY RÖVID?????????? EZ NEKEM ÚGY A 10. FEJEZETEM LENNE!!!!!

Holnap elolvasom a ,,második részét,, de eddig jó!

GOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOLAAAAAAAAAAAAAAAALLLLLLLLLLLLLIIIIII

ÚOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO
EZ UOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIILLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLKKKKKKKKKKIIIIIIIIIIIIIISEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE

JENNY írta:ÚOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO
EZ UOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIILLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLKKKKKKKKKKIIIIIIIIIIIIIISEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE

ÖÖ MIII KIS EEE AZ MII?????,
FECSKEI