Fekete Villám, az én lovam!

1.fejezet

Hajnalban már fent voltam és a plafont bámultam. Felültem. A pillantásom egyből az egyik lovas poszteren ragadt. Egy éjfekete, jegytelen ló vágtatott a fehér, frissen esett havon. Bólintottam és kikászálódtam az ágyból, az ablakomhoz sétáltam és kinéztem. Az ablak pont a lovasiskola felé nézett. És láttam az egyik karámban álmaim lovát. Nehezen lehetett kivenni fekete testét, az éjszaka sötétjében, de láttam hogy Ő is pont rám néz. A vadló gondoltam. Azután a hatalmas fekete test a levegőbe emelkedett és hangosan felnyerített.
Hiába volt kezelhetetlen, mégis őt szerettem a legjobban a lovasiskolában. Azután a ló újra négy lábán állt, lehelete látszott a hajnali hidegben, és tudtam ő is arra gondol amire én. Hogy ő az én lovam lesz egyszer, és addig küzdök, amíg meg nem kapom!
Pár percig még néztem álmaim lovát, és utána visszabújtam jó meleg és puha ágyamba. Aztán elaludtam.
Reggel frissen és korán keltem, az ellenére hogy éjszaka fent voltam.
Felöltöztem és lesétáltam a konyhába.
-szia kicsim!- köszönt anya aki müzlit és tejet rakott az asztalra.
-Szia mama!- köszöntem és leültem az egyik székre. - Papa és Timmy?
-Még alszanak, de mindjárt szólok nekik!- mondta anya fáradt mosollyal.
Ebben a pillanatban 6 éves öcsém, Timmy szaladt be a konyhába, és köszönés nélkül lehuppant a mellettem lévő székre és hozzálátott a reggelihez.
-Jó reggelt.- apa sétált be kócos hajjal, és sápadt arccal. Odament a polchoz , elővett egy bögrét és teleöntötte kávéval.
Kuncogtam. Papa reggelenként mindig ilyen morcos, de egy bögre erős kávé után semmi baja. Én is hozzáláttam a ételnek, a müzlire tejet öntöttem és elkezdtem kanalazni.
Miután megreggeliztünk, azonnal felkaptam a bringám és eltekereztem a lovasiskolába. Barátnőm, Emma, már az ajtóban várt.
- Lillian, végre itt vagy!- mondta csípőre tett kézzel.
-Tudod hogy jövök, Emma. - mondtam és biciklimet nekidöntöttem a korlátnak.- Hisz megpusztulnék a lovak nélkül ezt te is tudod jól!
- Így van!- mosolygott és beléptünk az istállóba. Mélyet szippantottam a lovak és trágya ilatából, és máris a lovakhoz sétáltunk.
-Szia édes Domino! Hogy vagy?
- Jó reggelt drága Zafír! Ma rajtad lovagolok, tudod-e?
Egyedül egy ló bokszát kerültük el, Fekete Villámét. Akit tegnap éjszaka láttam. Álmaim lova. Teste fekete, fején villám alakú jegy díszelgett.
Amikor Fekete Villám megpillantott bennünket, fülét hátra csapta és vicsorgott.
-Ne félj édes Villám, nem bántalak!- mondtam neki de az rám se hederített.- Ugyan már! Ne butáskodj! Hegyezd a füled! Úgy sokkal szebb vagy, hidd el!
A csődör figyelmeztetően, hangosan felnyerített.
-Jól van, jól van! Megadom magam! - Kacagtam fel.
- Hagyd békén a lovam, kislány!- szólalt meg a hátam mögül egy mély, és gonosz hang. A férfi eltaszított az útból és kinyitotta Villám bokszajtaját. a ló mintha egy kezes báránnyá változott volna, engedte hogy gazdája felrakja rá a nyerget és a kantárt. Kedvesen megakarta volna böködni a karját, de az felemelte az ostorát és jókorát sózott, szegény állat farára.
- Nehogy megharapj te dög!-morogta a férfi és kivezette Villámot a gyakorlópályára. Fekete Villám könyörgően nézett rám szemével, és segítséget kér de sürgősen!
Lehajtottam a fejem és elsétáltam. - Még nem, gondoltam, - De kitalálok valamit! Ígérem!
Biztonságos távolban követtem Villámot és gonosz gazdáját, Michael Gordont. Láttam a ló szemében a félelmet, de egy valami nagyon fontos hiányzott belőle. A szeretet. Nem kedvelte a gazdáját, ez biztos, de az is látszott hogy ő nem tud ellene semmit sem tenni.
Hirtelen borzongató érzés futott át rajtam. Forróság öntött el, izzadságcseppek jelentek meg a homlokomon. Mi van ha Villám belepusztul? Nem! Ez lehetetlen! a levegő újra kellemessé változott. Michael belerakta lábát a kengyelbe, és felugrott a nyeregbe. Szorosra és rövidre fogta a szárat, pálcájával megütötte a rémült ló horpaszát. A csődör menekülni akart, de tudta, hogyha egy rossz mozdulatot tesz bántani fogja a férfi, így lassú , ütemes lépésben megindult.
Pár perc után Michael ügetésre fogta a lovat. A szárat erősen szorította, mintha bármelyik pillanatban elszabadulna a lova. Villám fájdalmasan felnyögött. A zabla a szájába hasított. Nagyot nyeltem. Nem sokáig fogom még bírni nézni, és Emma is odajött. Néztük ahogy Fekete Villám mennyire küszködve lépett, fejét magasan kellett tartania, lábát magasra emelte mint egy igazi díjló. Michael újra megsarkanytyúzta a fekete lovat, az pedig gyors, ritmustalan vágtába kezdett. Nem bírt menni, szuszogott és szüyét fehér és piros hab borította. Ettől féltem. A zabla annyira kikezdte a száját hogy már vérzik, de úgy látszik a férfi ezt észre sem vette, tovább ütlegelte lovát. Láttam Villám szemében a pánikot, hogy már nem sokáig bírja. És akkor... megtörtént a baj!!!!!!!!!!!!
Villám nem bírta tovább. Fájdalmasan felnyerített és felágaskodott. Megakart szabadulni a gonosz embertől aki kínozza, ami sikerült is neki. Michael nem volt felkészülve arra amit a ló fog tenni, így nagy puffanással a földre huppant.

FOLYTASD!!!!!!!!!!!!!44